és hallgatom a csendet
ahogy t alszik és lüktet benne a táj
az utak és a színek,
a fények, amikből eszem
ha a szemébe nézek
majszolom az örömet
mint tájfutó a levegőt
ha már a célon túlról
liheg mögötte a magány
és hallgatom a testet
ahogy t alszik és mozog benne a kép
a szívem és a lábam,
az illatok, amikből érzem
hogy igazán élek
a madár, a boldogság
toll-fosztott szárnyasa
pedig eszi a pitvar
kőmorzsáit,
lakmározik a dombokon
csőrében hajszálak
szárnyaiban álmok
lélek kortyok az udvaron
és csak nézem ahogy t alszik
a bolygón, amit gyúrtunk
ő hozta és én hoztam
ami bennünk lakott
csak nem volt hova vinnünk
nem volt kinek hoznunk
a majszolást, a nyugalmat
a képeket és az álmokat
mert szeretni csak így lehet
minden más csak vázlat